Szerelmek a cirkuszban
Az elsöprő és romantikus szerelmek az artistaművészeket sem kerülik el. Életük szinte minden pillanatát együtt töltik, közösen gyakorolnak, nevelik a gyermekeiket, járják a világot, miközben tömegek ünneplik emberfeletti produkcióikat. Nemcsak a szívüket osztják meg egymással, hanem a porondon szó szerint egymás kezébe adják az életüket. Bálint nap alkalmából a Csodaemberek – Életútinterjúk cirkuszművészekkel című kötetsorozatunkból hoztunk egy emocionális válogatást.
„1970-ben pedig Teheránba kaptunk szerződést, ahova Axt László is kiutazott. A Népligetben volt felállítva a cirkuszi sátor, ahol a magyar műsort próbálták, és amikor meghallottam, hogy Axt Laci is benne lesz a műsorban, majd’ kiugrottam a bőrömből, de nem tudtam, hogyan kerülhetnék közelebb hozzá. Egyszer aztán megkérdezte, hogy ismerek-e egy jó fogorvost, ugyanis van egy lyukas foga. Rögtön rávágtam, hogy ismerek, nekem is el kellene mennem, mert nagyon fáj a fogam. Dehogy fájt, de elmentem vele. Amikor én kerültem sorra, mondta a doktor úr, hogy semmi baja nincs a fogamnak, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy bizony nagyon szenvedek, húzza ki, de csak úgy, ha közben Laci fogja a kezem. Azért húzattam ki egy egészséges fogamat, hogy megfogja a kezem.
Nemsokára már úton voltunk a repülőn Teheránba, én pedig szerettem volna mellé ülni, állandóan mentem utána, ő pedig azt mondta, hogy csak úgyülhetek mellé, ha adok egy csókot. Körbenéztem, hol vannak a rokonok, leültünk, megcsókolt, és attól kezdve mindig együtt voltunk: a következő év januárjában házasodtunk össze.”
Axt Lászlóné, született Eötvös Ibolya cirkuszfesztivál-díjas légtornász
„Az első találkozásunk a Fővárosi Nagycirkusz Művésztelepének próbatermében volt. Viszont a szikra a 2006-os Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál nézőterén pattant ki. Ellentétes oldalon ültünk a nézőtéren, kiszúrtuk egymást, és így indult a kapcsolatunk. Érdekesség, hogy tíz évvel később, 2016-ban már közösen szerepeltünk a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon.”
Füzy Anita és Kranitz Krisztián (Silver Power) Hortobágyi Károly-díjjal kitüntetett, többszörös cirkuszfesztivál-díjas artistaművészek
„1821-ben Berlinben a Brandenburgi kapu előtt állt a Richter család cirkusza. Régen a
cirkuszokat fából vagy pléhből építették, ezért sajnos 1821-ben leégett a Richter Cirkusz, a helyét pedig később a világhírűvé vált Renz Cirkusz foglalta el. A sors pikantériája, hogy 1972ben Németországban a Renz cirkuszi dinasztia lányát vettem feleségül. A híres német Althoff Cirkusznál volt szerződésünk elefánt és lovas akrobata zsokészámokkal, Karola a családjával pedig csimpánz és medveszámban lépett fel. Nyolc hónapon át dolgoztunk egy cirkusznál, egymásba szerettünk.”
Richter József Jászai Mari- és Kossuth-díjas Érdemes Művész, a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Ezüst Bohóc-díjasa, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjének tulajdonosa, a Fővárosi Nagycirkusz volt igazgatója, a Magyar Nemzeti Cirkusz megálmodója és tulajdonosa
„Régen nem volt internet vagy telefon, így nem is tudtuk, hogy ki merre jár az országban. Ha két cirkusz találkozott, közösen szerepeltek a legjobb produkcióikkal, együtt sütöttek-főztek, szerelmek szövődtek. Nem volt könnyű levelezéssel tartani a kapcsolatot. Ha meg akartuk tudni, hol van egy család vagy cirkusz, a rendőrséget kellett megkérdezni, mert minden városban jelentkeznie kellett náluk a cirkuszoknak.”
Eötvös József, Tihany Életműdíjas artistaművész
„Bettit édesapám a csoportunkba szerette volna csábítani, mert már próbált vele, és tudta, mire képes. A vállalat viszont nem akarta elengedni, mert szükség volt rá a tánckarban,
ezért cselhez folyamodtunk, édesapám azt mondta, hogy egymásba szerettünk, amivel nem
tudott mit kezdeni a cég. Ekkor ebből még egy szó sem volt igaz, de az 1973-as Szovjetunió-beli szereplésünk alatt valóban egymásba szerettünk, és húszévesen egybekeltünk.”
Graeser József „Dodi” Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett artistaművész, a Fővárosi Nagycirkusz szakmai vezetője, az Európai Cirkusz Szövetség díjazottja, a Magyar Teátrumi Nyári Fesztivál Szarvas Város Önkormányzata különdíjának birtokosa
„Tíz év közös munka után szerződést kapott a Faludy Csoport Amerikában, rögtön négy évre. Én nem mentem velük. Bár anyagilag bánom, mert mindenki nagy autóval, pénzzel, ékszerekkel jött haza, de én szerelmes lettem egy fáklyazsonglőrbe… Harminckét éves voltam, amikor megszületett a fiam, aki mindezért bőven kárpótolt, hiszen a család fontosabb minden földi hívságnál.”
Balog Ibolya „Zozo Mama” artistaművész
„1962. november végén ismertem meg a Schneller fúkat a Tarka Színpadon, ahol ők zsonglőrszámmal léptek fel, és 1963. január 20-án, egy hónapnyi ismeretség után már össze is házasodtunk Karesszal. Szerelem volt első látásra. Akkor én tizenkilenc éves voltam, Karesz pedig huszonnégy. Ötvenkét évet éltünk le boldog házasságban.”
Schneller Károlyné Vilma artistaművész, állatszelídítő
„A szüleim 1986-ban Jugoszláviában voltak egy turnén, én itthon maradtam a testvéreimmel a nagyszülőknél, mert be kellett fejezni az iskolát. Apukám jó barátságba került a későbbi férjemmel.
Vége lett a szezonnak, a szüleim hazajöttek, a testvéreimmel csatlakoztunk hozzájuk, és tovább utaztunk, mint minden cirkuszos, éltük a magunk életét. Eltelt három év, a leendő férjemék addig Amerikában voltak, és miután visszajöttek, eljött meglátogatni az édesapámat. Akkor szembesült vele, hogy a barátjának van egy nagy, eladósorba került lánya is. Így kezdődött a mi ismeretségünk, amiből aztán szerelem, házasság és két gyönyörű gyermek lett, akik ugyancsak a cirkusz világában élnek.”
Picard Attiláné, született Richter Mária Hortobágyi Károly-díjas zsonglőr, légtornász, állatszelídítő, a Massi Cirkuszfesztivál díjazottja
„Két éven át egyedül adtam elő a létrás produkciómat, de mivel imádok zenélni, ez a lételemem, ezért újra életre akartam hívni a zenés produkciót, amihez viszont szükségem volt egy partnernőre. Hallomásból tudtam, hogy a Jeszenszkyféle jazzbalett intézménybe felnőtt lányok járnak, ezért megkértem a főnököt, hadd nézzek meg egy órát. A körülbelül harminc lány között rögtön észrevettem egy energikus, mosolygós nőt. Ő volt Ibolya. Megbeszéltem vele, hogy miről lenne szó, és mivel mindig becsületes voltam, elmondtam, hogy nem ígérek semmit, artista vagyok, ahova a MACIVA küld, oda kell menni.”
Kratelly Vilmos artistaművész, zenebohóc
A Cirkuszi csodaemberek – Életútinterjúk cirkuszművészekkel című kötetek 1.500 forintos darabáron, vagy a 6 kötet egyben, dísztokban 6.000 forintért megvásárolható a Fővárosi Nagycirkusz jegypénztárában. Artistakártyás partnereink kedvezményesen juthatnak hozzá a kötetekhez.