Megvalósuló csodák a Fővárosi Nagycirkuszban
Szeptember 18-án véget ért a RAIN – Esőcirkusz című előadásunk. Ám az élet nem áll meg a társulatunknál, már készülünk a Melyiket a kilenc közül? című Jókai Mór novellája alapján készülő karácsonyi műsorunkra. De tekintsünk még egy kicsit vissza az elmúlt fél évre.
Kitört az orosz-ukrán háború és olyan történelmi helyzetbe csöppentünk, amilyen eddig még soha nem alakult ki a cirkuszművészetben. Az összetartás még fontosabbá vált, mint valaha. A jótékonyság, az egymásra figyelés, az egymás segítése, a cirkuszművészet alapüzenetei közé tartoznak. „Komoly felelősségünk van, példát kell mutatnunk, üzeneteket kell közvetítenünk nem csak Magyarország, de az egész világ számára” – hangsúlyozta Fekete Péter, akkori kulturális államtitkár. Ahogy mindig, akkor is nyitva álltak a Fővárosi Nagycirkusz kapui a bajba jutott artisták számára. Pillanatok alatt példátlan összefogás szerveződött, a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ, az INspirál Cirkuszközpont, a Baross Imre Artistaképző Intézet Szakgimnázium (BIAK), a Recirquel Társulat, a Balance Akrobatika & Torna Club jóvoltából. Ukrajnából több száz artistaművész érkezett Magyarországra: gyerekek, szülők, artista tanárok és artista növendékek. A háború elől menekülők több csoportra tagoldódnak. Azok az artista családok, akik tudván, hogy a Fővárosi Nagycirkusz egy stabil pont, ahol megpihenhetnek, szállást, étkezést és szükséges felszereléseket kapnak, majd csatlakoznak Nyugat-Európában élő rokonaikhoz.
Mások viszont azóta velünk élnek, hogy elhagyni kényszerültek az otthonaikat: diákok és tanárok a Kijevi Cirkuszi és Művészeti Akadémiáról és a Harkivi Cirkusz Stúdióból. A kollégáink hosszú heteken át megfeszített tempóban, zokszó nélkül dolgoztak a bajba jutottakért. Minden eszközünkkel segítettük a Magyarországra érkező menekülteket: segélycsomagokkal, élelmiszerekkel, szállítással, adminisztrációs munkákkal. A nyelvi nehézségeket leküzdve egy-egy jó szóval vagy öleléssel is tudtukra adtuk, hogy biztonságban vannak és nincs mitől félniük. Olyan programokat szerveztünk nekik – pl. Korda Filmstúdió bejárás, Fővárosi Állat-és Növénykert látogatás, Elevenpark játszóház – amelyek feledtetik a háború borzalmait és hozzájárulnak a mentális egészségükhöz. Az eleinte sokkos állapotban lévő emberek lassan újra megtanultak mosolyogni. Mi pedig még többet tanultunk tőlük erőről, kitartásról és együttérzésről. Az ukrán gyermekek időközben több fellépéssel – pl. Nemzeti Színház, Vajdahunyad vára, Monaco – a cirkusz-és a táncművészet nyelvén mondtak köszönetet a segítségért. A fiatal tehetségek oktatása nem szakadhatott meg, ezért közismereti és a gyakorlati óráik a BIAK-ban zajlanak egészen addig, amíg a körülmények lehetővé nem teszik, hogy visszatérjenek a hazájukba.
Az ukrán artista növendékekért tett erőfeszítéseink híre eljutott a világ távolabbi pontjaira is. Adományokat hozott és elismerését fejezte ki a Hungary’s Female Ambassadors (Magyarország Női Nagykövetei) szervezet, melynek tagjait Helsinkitől Kuala Lumpurig, Bogotától Manilláig Magyarország diplomáciai képviseleteit a világ különböző pontjain jelenleg vezető női nagykövetek és női főkonzulok alkotják. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) munkacsoportja két napot töltött a Nemzeti Cirkuszművészeti Központban, hogy az oltalmunk alatt álló ukrán artistaképzősök és tanáraik körülményeit vizsgálták. Az alapos felmérés után mindent rendben találtak és köszönetüket fejezték ki, hogy e nehéz helyzetben saját anyagi forrásainkat nem kímélve szabályosan, emberségesen és példásan járunk el.
A cirkuszművészet védőernyője nemcsak az emberekre, hanem az állatpartnerekre is kiterjed. A Fővárosi Nagycirkusz kiemelt ügyként kezeli a cirkuszi állatok jólétének biztosítását, fizikai-és szellem egészségük megőrzését, valamint a velük kapcsolatos, tudományos alapokon nyugvó edukációt. Ezért az Európai Cirkusz Szövetséggel (ECA) és Fédération Mondiale du Cirque-vel karöltve azonnal válaszoltunk a segítségkérésre. Állateleséget és egy állatgyógyászati termékeket szállító teherautót indítottunk útnak Ukrajnába, melynek életbevágó rakományát a Lviv-i Cirkusz igazgatója, Romano Zdrenik osztotta szét és küldte tovább a rászoruló cirkuszoknak.
RAIN – Esőcirkusz, a megvalósuló csoda
A számos teendő mellett a nyári műsorunkra is készültünk. Április 9-én elstartolt a RAIN – Esőcirkusz című vízi cirkuszi műsorunk, ami Európában egyedülálló módon reflektált a szomszédunkban dúló háborúra. Az előadás megszületését a világot bejárt emblematikus fotó inspirálta: a zaporizzsjai állami cirkuszban készült Ágyak a manézsban című fényképen a 200 kilométerre fekvő Mariupolból és Volnovaktából menekülőknek készítettek elő szállást a cirkuszi manézsban. Az előadás a békéről és a békéért szólt, ez az üzenet pedig sosem volt aktuálisabb, mint ma.
Különlegességét a világklasszis artistaprodukciók és a látványos szökőkútrendszer mellett az adta, hogy orosz, ukrán, fehérorosz és magyar artistaművészek léptek porondra teljes egyetértésben. „A Fővárosi Nagycirkusz nagyon határozottan kiáll a művészet semlegessége mellett. Ha a manézs egyik oldalán egy orosz művész elugrik, a másik oldalon egy ukrán artista biztos, hogy elkapja. Ez olyan üzenet, amely az egész világ számára a békevágyunkat és a kirekesztés elleni küzdelmünket hirdeti” – mondta a darab rendezője, a Jászai Mari-díjas Fekete Péter. Az emberek pedig vették és megértették az üzenetet. Közel fél éven át teltházzal játszottuk a RAIN – Esőcirkuszt, kígyózó sorok álltak a jegypénztáraink előtt. Sokan többször is eljöttek megnézni a darabot, többek között neves művészek, politikusok és közéleti személyiségek. Számtalan dicsérő kommentet és levelet kaptunk a közönségtől.
Az előadás híre külföldre is eljutott, Marina Novoselova, a Shevchenko Alapítvány vezetőségével látogatást tett a cirkuszunkban. A telefonjuk által rögzített előadásunk videófelvételei ezt követően futótűzként terjedtek el Ukrajnában. “Ha azt látom, hogy a háború megosztja az európai lakosságot, akkor még inkább félhetnénk attól, hogy ha valaki létrehoz egy produkciót, ami a háborúról szól, akkor az megosztja a nézőket. Különleges módon most azt látjuk, hogy a 170 ezer néző úgy hagyta el a Fővárosi Nagycirkusz nézőterét, hogy nemhogy megosztott lett volna, de egyformán gondolkodva, egyformán tapsolva állt fel az előadás végén. Egy háborúról szóló rendhagyó előadás, ami nem megosztja, hanem összekovácsolja a nézőket, az maga a csoda” – mondta Fekete Péter, az Inforádiónak adott interjújában.
Csoda volt ez a fél év, a művészekkel együtt lélegző közönség, a sok megható pillanat, a műsor végén a szűnni nem akaró taps. Számomra még is az volt a legkülönlegesebb, hogy az előadás a fontos üzeneteken túl – bajtársiasság, összetartozás, béke iránti vágy, család szentsége – reményt adott. Reményt, hogy a legsötétebb időkben is képesek vagyunk megfogni egymás kezét és ha a másik leesne, megtartjuk és elkapjuk.
Szekáry Zsuzsanna